Ha egy Dáfá-tanítvány a Dáfá-ba vetett hitét mások művelési történetei alapján erősíti és nem a Dáfá-ról való igaz racionális ismeretei alapján szerez "megsemmisíthetetlen, gyémántkeménységű" helyes hitet, akkor a művelése még hézagos. A következő egy igaz történet, ami a Dáfá-ban való művelésem előttről származik. Remélem, hogy azoknak egy cseppet segíteni tud, akik a Dáfá művelésében nem tudnak elég kitartóan művelődni. Becsüljük meg a Dáfá-ban való művelést, amivel már régóta nem lehet találkozni és aminél az univerzumot a Fá helyreigazítja.
Már 14 éves koromban megkeresett egy mester, hogy egy művelési utat tanítson meg nekem. Akkoriban csak egy középiskolás kislány voltam. Ez a mester már több mint 500 éves volt és gyakran tanította nekem a Fá-t. Egy kérdést hónapokig magyarázott és úgy is csak részben értettem meg. Már az elején nyitva volt az Égi Szemem, és láttam, hogy mindenütt a templomokban és kolostorokban rókák, sárga menyétek, szellemek vagy kígyók voltak, akik az emberekre tapadtak. A Buddha-szobrokon valójában végképp nem voltak Buddhák. Ez a szörnyű látvány nagyon megijesztett és ezért mindig megkértem a mesteremet, hogy zárja le az Égi Szememet.
Miután kitört a kultúrális forradalom, a többiek Pekingbe mentek. Én azonban, egy fiatal 26 éves nő, egyedül elmentem az Emei-hegységbe (egy nagy hegység Sichuan tartományban, Északnyugat-Kínában). A hegy felénél, egy kolostorban megismerkedtem egy több, mint 70 éves apáttal. Megkértem, hadd tölthessem az éjszakát a kolostorban. Azt mondta nekem az öreg apát, " Kedves világi személy, helytelen irányba mentél, észak felé kell menned." Én azonban gyorsan hozzátettem: "Nem tévedtem el. A hétköznapi emberek észak felé mennek, de én ide akarok jönni." Ekkor az öreg apát nagyon megörült és jó barátok lettünk. Két nap után megkérdeztem, hogy tudnám a majmokat magamhoz hívni (sok majom él eben a hegységben). – Tudtam, hogy a majmok amik az Emei-hegységbe élnek, szellemeket tudnak idézni. Így ezt felelte az apát: "Kiálts a völgybe: "Kicsim, gyere enni." Így hát kiáltottam egy helyen, ahol jól visszhangzott: "Kicsim, gyere enni." Azonnal jött pár száz majom. Visítoztak és ugráltak előttem és annyira örültek, hogy még bukfenceket is hánytak. A legidősebb majom hozzám jött, átölelt és annyiszor megcsókolt, hogy az egész arcom nedves volt. Azután kiköpött egy elixírt a szájából és odadta, hogy egyem meg. Ám ezt elég piszkosnak találtam és nem akartam megenni. Majd megszólalt az apát: "Világi, még van egy akadály a szívedben. Ezt az elixírt több évszázadon keresztül művelte ki a majom." Azután a majmok egy majomhidat alkottak, a völgy egyik oldalától a másikig, miközben egymás lábaiba kapaszkodtak. Az öreg majom az ölébe vett és átment velem ezen a hídon keresztül. Annyira meg voltam ijedve, hogy nem mertem a szemeimet kinyitni, hogy megnézzem mi történik. Azután átküldtek a határon és átadtak egy másik majomcsoportnak. Így szólt az apát: "A történelemben csak Hu, Szu Dongpo (Egy híres költő és író Sichuan-ban a Szong-dinasztia uralkodása alatt (960-1279 Kr.u.)) egy barátja kapott ilyen tiszteletreméltó fogadtatást, te vagy a második. Ezenkívül rendelkezel még 2 további dologgal: Az első az elixír, amit az öreg majom adott neked, és a második, hogy a majmok átküldtek a határon. – Normális esetben a majmok nem léphetik át a határt."
Az Emei-hegységben sok Tao-t művelő van. A normális emberek nem láthatják őket. Ők mind rendelkeznek művelési képességekkel, hogy azt a helyet, ahol tartókodnak, elrejtsék, pont úgy, mint a mítoszokban. Egészen a hegy feléig azok találhatók, akik két- vagy háromszáz éve művelik magukat, a legidősebbek közülük már több mint 500 éve művelik magukat. A hegy alacsonyabb részén van a legtöbb művelő. A Gong*-pillérjük csak egy kicsit magasabb, mint a hegy fele. A művelési körben már ősidők óta a mester keresi a tanítványt, soha nem fordítva. Az csak egy hiú ábránd, hogy meg lehet ezeket a művelőket találni. A hegy közepén azonban már egyre kevesebb művelő van, ám a koruk és a művelési szintjük annál magasabb, minél magasabban találhatók. A csúcson aztán már tényleg nagyon kevesen vannak. Ők mind már több mint 2000 éve művelik magukat, Gong-pillérjük már magasabb mint a tejútrendszer, sokan magasabban vannak mint a Tahtágaták, de még mindig művelik magukat és még mindig nem érték el a beteljesedést. A korábbi mesterem egyike volt ezeknek. Később megtudtam, hogy mikor a nagyszerű Li Hongzhi Mesterünk az Emei-hegyre felment, számos művelő az Emei-hegyről lejött, hogy üdvözöljék a Mesterünket. A Gong-pillérjük úgy világított, mint egy tüzijáték, mindenféle színben löveltek az égbe.
A Qingchen-hegyen volt egyTao-t művelő, aki már mintegy 4000 éve műveli magát. Szeretett volna tanítványnak fogadni. Azt mondtam neki elutasítóan, hogy már van egy Mesterem. Szerettem volna egy iskolát találni, ahol egyből Buddha lehetek. Ezt mesélte nekem: Személyesen megfigyelte, ahogy Sákjamúni, Jézus és Lao-ce a hétköznapi emberek világába születtek, ahogy a Fá-jukat terjesztették és ahogy megváltották az embereket.
Amikor a Mesterünk a Fá-t magyarázta, ezt mondta: Mikor pár tanítvánnyal Sichuan-ból Xi'an-ba utazott, sok a hegyekben művelődő lejött, hogy megkérdezzék a Mestert, hogy ezek a Dáfá-tanítványok miért művelődnek olyan gyorsan. A Mester megkérdezte tőlük: "A legidősebb tanítványaim két éve művelődnek, a legfiatalabbak két hónapja, - hogy is néz ki a helyzet, ha magukat összehasonlítják veletek?" Ezt mondták: "Egyikünk sem közelíti meg őket." Később a Mesterünk megengedte nekik, hogy hallgassák a Fát tanítását. Egyike volt ezeknek ez a Tao-t művelő, aki már több mint 4000 éve művelte magát.
A kultúrális forradalom utolsó fázisában, egy másik művelővel, Kangding-Tibetbe utaztam, abban a reményben, hogy a tantrizmusban találok egy iskolát, amelyiknél egyből Buddha lehetek. A művelési körben tudják az emberek, hogy a Tantrizmus már rég összekeveredett a politikával és már végképp nem a művelést szolgálja. Az igazi tantrizmus Kangding-Tibetben található és nem Tibetben. Amikor megérkeztünk, találkoztunk egy emberrel, aki gyalog jött Changchun-ból (kb. 2500 km), hogy az igaz Fá-t megtalálja és aki minden lépésénél imádkozott. Közösen találtunk egy nagy kolostort. Ott éppen egy nagy láma tanította a Fá-t. Amikor megérkeztünk, a nagy láma magához szólított és megengedte, hogy mellette üljek, hogy hallgassam a Fá-t, amit terjesztett. Ez a tibeti tantrizmusban egy igen nagy megtiszteltetés és igen ritka. A nagy láma megkérdezte tőlünk, hogy miért jöttünk Kangding-Tibetbe az igaz Fá-t meglelni. Azt mondtuk, hogy Kína belsejében már nem létezik igaz Fá; a templomokban és kolostorokban mindenütt megszállottság fedezhető fel. Ezért jöttünk ide, hogy megtaláljuk itt az igaz Fá-t. A nagy láma egy ideig elgondolkodott majd ezt mondta: "Ez helytelen. Kína belsejében nemsokára egy nagy Fá lesz terjesztve, amivel már ősidők óta nem lehet találkozni; és ez pont Changchunból fog indulni. Vissza kell menjetek és várnotok kell rá." Amikor hallottam, hogy Kína belsejében egy nagy Fá lesz terjesztve, azonnal lementem a hegyről. Megegyeztem a társammal, hogy azonnal közöljük egymással, amint egyikünk a nagy Fá-t megtalálja. Azonban az, aki Changchunból jött, nem hitte el és így Kangding-Tibetben maradt.
A 80-as évek elején egész Kínában sok gyerek bukkant fel, akik természetfeletti képességekkel rendelkeztek. Voltak, akik a fülükkel tudtak írásjeleket felismerni, némelyek a kezükkel vagy a fejük hátsó részével. Úgy hiszem, hogy ez a korszak egy mély benyomást tett rátok. Mink, művelők, mind tudjuk, hogy ez valós. Ezeket a képességeket azonban nem szabad nyilvánosságra hozni és mutogatni. Így sok gyermek szüleit felkeresetem és megmondtam nekik, hogy miért nem szabad a gyermekeiknek képességeiket a nyilvánosság előtt megmutatni. Ezek a gyerekek, akik meg lettek óvva, később mind a Fálun Dáfá-t művelték. Azok a gyerekek azonban, akiket a szüleik magukkal vittek, hogy mindenütt az országban mutogassák képességeiket, mind tönkre lettek téve a hétköznapi emberek közt. Azon kívül, ez igen rossz hatással volt a társadalomra, hiszen a különleges dolgokat nem szabad önkényesen a hétköznapi emberek közé bevinni és mutogatni. Ami meg azokat illeti, akik a különleges képességeket "leleplezik és kritizáják", úgy ezek csak az Istenek által használt bohócok. A magas szinten lévő élőlények arra használják ezeket a bohócokat, hogy ezeket az emberi társadalmat zavaró jelenségeket csökkentsék. Mert minél kevésbé hisznek az emberek az Istenekben, annál kevésbé engedik az Istenek az isteni műveket – akár csak kis mértékben is - megpillantani. Ha ezt az Istenségek engedélyeznék, akkor csak egy kicsinység lenne, az emberi elmét megtéveszteni. Ennek ellenére úgy gondolják az emberek, hogy mennyire csodálatra méltó is a mai tudomány és technika. De miért léteztek az egész emberiség történelmében minden nemzetnél hasonló mítoszok? Akkoriban nem léteztek modern kommunikációs eszközök. Éppen mivel az emberek egyre kevésbé hittek az Istenekben, az Istenek igaz történeteik "Mítoszokká (történetek az Istenekről)" váltak. Az általam védelmezett gyermekek már akkoriban ezt mondták: "Az Univerzum Ura eljön, hogy megmentse a Földet."
A 90-es évek elején még nagyon szomorú voltam, mivel még nem találtam meg a nagy Fá-t. Egy nap letérdeltem egy Buddha-szobor elé és tettem egy fogadalmat: "Mindenképpen fogok egy igaz Fá-t elme és test számára találni, amivel gyorsan lehet Buddhává válni, hogy minden lény meg legyen váltva." Azon az estén, mikor meditáltam, a főtudatom elhagyta testem és más terekben keresett, egyikben a másik után. Minden térben megkérdeztem: "Itt van az igaz Fá a test és az elme számára, amivel gyorsan lehet Budhává válni?" Minden térben sok művelő volt és semelyikük sem hallott ilyen jó és igaz Fá-ról. Mind ezt mondták nekem: "Ha egy ilyen jó és igaz Fá-t találsz, mindenképpen add tovább nekünk, hogy meg legyünk váltva!"
Később a művelési erőm szintje miatt nem tudtam magasabbra jutni. Egyik mesterem adott nekem egy darut, ami vezetett, egyik térből a másikba, hogy keressem és kutassam át őket. Egyik térből a másikba jutva, mindenhol kérdeztem, de mégsem találtam meg, annak ellenére hogy olyan magasra jutottam, amennyire csak tudtam. A művelők minden térben bíztak abban, hogy egy ilyen jó és igaz Fá-t találok és hogy ezzel megváltom őket.
Amikor nagyon letört és kétségbeesett voltam, hirtelen egy lótuszszirom esett le az égből és sebesen egy aranyban pompázó Buddha-kolostorba vitt. Egy óriasi Buddha éppen a Fá-t magyarázta. Körülötte szintről szintre Buddhák voltak, akik hallgatták. Akik a közelében voltak, szintén igen nagy testtel rendelkeztek, azután pedig a testek szintről szintre kisebbek voltak. A legtávolabbiak Tathágata-Buddhák voltak és a testük a legkisebb és legtöbb volt. Sok Tathágata-Buddhát láttam, mint például Lao-ce, Konfúciusz és így tovább; furcsa módon Jézust is láttam.
Amikor a Buddha-kolostorba beléptem, épp befejeződött a Fá-konferencia. Ekkor igazán szomorú voltam. Sóhajtottam, miért nincs meg a sorskapcsolatom. A lótuszszirom idevezetett az óriás Buddha mellkasához, a testem meg lett erősítve a Buddha-erő által és erősen meg is növekedett. Az óriás Buddha a nagy kézmozdulatot végezte, hirtelen egyből aranyszínű fény sugárzott minden irányba. Az aranyfényből aranyozott könyvek szálltak ki és annyira megörültem, hogy kinyújtottam egyből a kezeimet és értük kapkodtam. Az első könyvek a "Zhuán Fálun" és a "Kínai Fálun Gong - korrigált verzió" voltak. Egy gondolat szaladt át a fejemen: "Hogyan tudom őket a hétköznapi emberek közt megtalálni?"Az óriás Buddha átváltozott Li Mester alakjává, öltönyben volt, úgy mint ahogy a "Zhuán Fálun"-ban is látható. Egy szempillantás alatt a hús-vér testemben találtam magam a hétköznapi emberek világában.
A hétköznapi emberek közt a várakozást nehéz elviselni. 1995-ben útközben találkoztam egy barátnőmmel, akivel együtt voltam Kangding-Tibetben. Láttam, hogy az arca szép rózsaszínű volt, és egyből mondtam: "Hé! Te biztos megtaláltad az igaz Fá-t. Vezess gyorsan hozzá!" Hazavonszoltam őt a saját lakásába és a nyomás a szívemben leírhatatlan volt. Mikor megérkeztünk hozzá haza, egyből megláttam az asztalon heverő "Kínai Fálun Gong - korrigált verzió "-t. Azonnal felismertem és az ölembe vettem. A barátnőm azonban semmi esetre sem akarta odaadni és azt mondta, hogy csak egy könyve van. Így hát megkérdeztem őt, hol lehetne megvásárolni, mert megkeresném. Megosztotta velem a helyet. Épp záróra előtt volt. Sietősen futottam ahhoz a könyvesbolthoz és már éppen zártak be. Megkérdeztem a főnököt, hogy van-e még a " Kínai Fálun Gong - korrigált verzió "-ból. Ezt mondta: Már mind eladtuk, gyere kérlek vissza egy másik alkalommal. Nem hittem el és futottam a polcokhoz és kerestem a könyvet. Felforgattam az egész polcot, de mégsem találtam meg. Sóhajtottam, hogy ugyan miért nincsen meg a sorskapcsolatom! De még nem akartam feladni és felnyitottam egy raktárajtót és ott hevert két aranyszínű " Kínai Fálun Gong - korrigált verzió". Haladéktalanul megvettem őket.
Mikor hazaértem, felütöttem a könyvet és olvastam. Mindent megértettem. Korábban annyi mester magyarázta nekem a Fá-t, hogy mi is a kis és nagy égi kör, a Xuanguan elhelyezése, az Égi Szem, a tisztánlátás és és és. Néha egy kérdés magyarázata egy évbe is beletelt, de még így sem tudták elég egyértelműen elmagyarázni. De a " Kínai Fálun Gong - korrigált verzió "-ban minden már egy pár szóval el lett tisztán magyarázva. Miért találják az emberek a Dáfá-könyveket magas szintűnek? Miért találják úgy, hogy a Mesterünk nagy szavakat használ? Hiszen ezek a dolgok a művelési körben a titkok titkai és senki sem magyarázta el őket egyértelműen. Mindenki ezt valami nagyon magas szintűnek találja és titokban tartják, de a mi Mesterünk ezt csak úgy, pár szóban kimondta. Nemcsak az emberek fejei nem tudják ezt befogadni, de még az Istenek sem. Természetesen úgy tűnik, mintha a Mesterünk nagy szavakat használna.
Később egy tanítvány a történetem utolsó részét elkészítette képes történetnek és odaadta a Mesterünknek olvasni. Azt mondta a Mesterünk: "A jelenkori emberek számára ez bizony egy mítosz (az Istenek egy története)."
Később a Dáfá-t Kangding-Tibetben terjesztettem, továbbadtam azoknak a gyerekeknek, akiket megvédtem és sokaknak azok közül, akik a hegyek mélyén művelték magukat; ők mind visszatértek a hétköznapi emberek világába és a Dáfá-t művelik. Egyeseknél így történt: A fiatalabb tanítványok magukkal vitték az idősebbeket és az idősebbek a mestereiket, lejöttek, hogy megkapják a Fá-t. Amikor a tanítványaink az Emei-hegyre mentek, hogy ott terjesszék a Dáfá-t, sok szerzetes a hegyről azon az estén kapott egy jelet Avalokitesvara- Bodhiszattvától; kora reggel lementek a hegyről és az út mellé térdepeltek, hogy a "Zhuán Fálun"-t fogadják. Azt mondta Mesterünk: "Minden Istenség tudja, hogy a Dáfá-t terjesztem, csak az emberek nem tudnak róla semmit."
Készítettem egy listát arról, hogy hová születtek le az emberi világba Buddha Sákjamúni tanítványai. Megkerestem őket és továbbadtam nekik a Dáfá-t. Sokan közülük azonban túlságosan eltévedtek a hétköznapi emberek között és már nem tudták a Fá-t megkapni. Ezek között van éppen "Ananda" is (Buddha Sákjamúni egy nagy tanítványa, aki kitűnő emlékezettel rendelkezett és vissza tudta adni Buddha Sákjamúni szavait fejből és gyakran megjelenik a buddhista szútrákban is). Valójában a Dáfá-t nem lehet minden további nélkül megkapni. Azok, akik magukat több ezer éve művelték és még nem tudtak a Beteljesedéhez eljutni, meg akarják kapni, de nem kaphatják meg; ha valaki megkapta, akkor egy felbecsülhetetlen sorskapcsolata van! Az emberek azonban mégsem tudják értékelni ezt a nagyszerű kozmikus Dáfá-t!
Minden Istenség tudja, hogy nem megbocsátható, ha valaki a Dáfá-t üldözi.
A fent említett történet még a tizede sincs a személyes tapasztalataimnak, de a Dáfá művelésénél csak egy közönséges alkotórész vagyok.
A Minghui-weboldalon megjelent: 2001.04.04.
* Gong=művelési energia
* * *
tovább ...